Agrárgazdasági Hírportál

Interjú

Igényes növény a kukorica – Interjú Professzor Nagy Jánossal, a Debreceni Egyetem emeritus rektorával

Professzor Nagy János negyvenöt éve kutatja a kukorica termesztéstechnológiáját. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai is megjelentek a közelmúltban, a Szaktudás Kiadóház által kiadott „Kukorica – A nemzet aranya – élelmiszer, takarmány, bioenergia” című tankönyvben, amelyet 18 szerzőtárssal írt, és szerkesztett. A kutatás mellett ugyanis a Debreceni Egyetemen emeritus rektorként is elismert professzor – mivel több évtizeden keresztül osztotta meg tudását a hallgatókkal – ma is kapcsolatban van a doktorandusz hallgatókkal, és természetesen az egyetem kutatóintézeteivel és tangazdaságával. Az interjú során arra voltunk kíváncsiak, hogyan lehetne a hazai kukoricatermesztést hatékonyabbá, gazdaságosabbá tenni.

Közzétéve:

Nagy János professzor a Nagy Jánossal, a Debreceni Egyetem emeritus rektora
Cikk megosztása:

Professzor úr, idehaza, s az Európai Unióban is, igen gazdag a kukorica fajtaválaszték listája, hiszen a gazdálkodók csak a hazai fajtalistáról több, mint 300 hibrid közül válogathatnak. Jó dolog-e ez, avagy sem?

Szerintem az, hogy Magyarországon több nemesítőház dolgozik, sok okos, eredményes, sikeres nemesítővel, és vannak nagyon jó magyar kukoricahibridek, s ez nagyon pozitív dolog.

Természetesen rendelkezésre állnak Európa és más földrészek kukoricahibridjei is. A tengeren túlról olyan hibridek származnak, amelyek képességeikben felülmúlják a magyar hibridekét. Ennek két oka van. Egyrészt az amerikai kukorica övezetben sokkal jobbak az asszimilációs körülmények, hosszabb a tenyész idő, több a napsütötte órák száma, amit a növények hasznosíthatnak, mint nálunk. Ugyanakkor előnyünk, hogy Magyarország a kukorica vetőmag termesztés északi határán fekszik, tőlünk északabbra jó minőségű kukorica vetőmagot nehéz előállítani.

Ezért mi egy fontos kukoricavetőmag, és áru kukoricatermelő ország vagyunk Európában. A klimatikus körülményeink megfelelnek a kukorica számára.

Egy nagy kihívással mindenképpen számolnunk kell, ez pedig az, hogy évente változik az időjárás, s a kukorica nem szárazságtűrő növény. Ha a virágzást követően, a fiziológiai érés időszaka körül aszály, légköri aszály van, azt a növény nehezen tűri, és terméscsökkenéssel reagál.

Hogyan lehet ezt a vízhiányt egyensúlyba hozni, megelőzni?

Úgy, hogy nagyon jól kell gazdálkodnunk a talaj vízkészletével. Magyarországon jó képességű kukorica hibridek vannak, ezért valójában a termesztéstechnológiát kell fejlesztenünk.

Mit javasolna a gazdálkodóknak abból a szempontból, hogy hogyan válasszák ki a nagy kínálatból a számukra legjobb hibridet?

Mivel nagy a kihívás a választást illetően, azt javasolnám minden gazdálkodónak, hogy a legjobb képességű hibridekből kettőt-hármat válasszon ki, és minden évben egy újabb hibridet vonjon be a termesztésébe.

Az újabb hibrid bevonása azért fontos, mert folynak a régiókban kísérletek, amelyeket személyesen is meg lehet tekinteni valamelyik kutatóintézet, egyetem, nemesítő cég jóvoltából. Itt kiderül, hogy a régióban az adott hibrid hogyan teljesít.

Magyarországot két nagy termőtájra oszthatjuk a kukoricatermesztés szempontjából: a Dunántúlra és a Tiszántúlra. Sok éves tapasztalat mondatja velem, hogy 10 évből hat-hét évben a Dunántúlon kicsit jobbak az eredmények, hiszen valamivel több a csapadék, komfortosabb a kukorica számára a tenyészidőszakban az időjárás, de van, amikor – például idén – nem nagyon sikerült Dunántúlon sem magas kukorica terméseredményeket elérni. A gazdának helyi adottságokhoz kell igazodnia, és ismernie kell a talaj termőképességét.

Egy gyenge termőképességű talajhoz drága vetőmagot nem ajánlanék vásárolni, mivel bármelyik hibrid képes kielégíteni egy kedvezőtlen termő helyen az igényeket, és a költségeket fedezni kell.

A kukorica igényes növény. Gyakorlatilag a jó termőképességű, gondosan művelt talajokhoz bátran választanék nagyobb termő képességű hibrideket, így jelentős többlet jövedelmet is elérhetünk.

Hogyan lehet a gyengébb minőségű talajt feljavítani, jobbá tenni?

A gyengébb minőségű talajokon magát a fizikai adottságokat nem tudjuk megváltoztatni. Igen sokba kerülne egy homokos, vályogos talajból jó minőségű humuszt „előállítani”.

Arra van lehetőség, hogy ahol rendelkezésre áll, az istállótrágyát gondosan felhasználjuk, mikroorganizmusokkal javítsuk a talajéletet. A legfontosabb az, hogy a talajt úgy műveljük, hogy az év nagyobb részén lehetőleg növényzet borítsa, a lehető legrövidebb ideig legyen csupasz a felszíne. Gondos gazda módjával művelt talaj a gyengébb képességű területeken is hozhat kellő jövedelmet.

A vízmegőrzést, a termőképesség megőrzését tartom fontosnak. A nagyon gyenge adottságú talajokon viszont nem érdemes kukoricát termelni.

Hamarosan a Zöld Megállapodás fogja a mezőgazdasági termelést „irányítani”. Ön szerint mennyire lesz fontos a precíziós gazdálkodásra való átállás?

A mezőgazdasági üzemek eredményességében, jövedelmezőségében a nagy kihívást a precíziós gazdálkodásra való átállás jelenti.

Egyre több olyan partnere van a Debreceni Egyetemnek, akik a precíziós gazdálkodás kritériumainak megfelelnek, s jól képezett műszaki, informatikai szakemberekkel dolgoznak. Azonban ez még kevés, de egyre többen vásárolnak új gépeket, amelyekbe a precíziós műszereket már beépítették. Fokozatosan, évről-évre nő azon termelők aránya, akik a precíziós technológiát alkalmazzák. Az első lépés szerintem egy gazdaság szempontjából a költségek csökkentése.

Költséget takaríthatok meg azzal, hogy precíziósan végezzük a talajművelést és a csatlakozást. Korábban a szántás során kimaradtak műveletlen földcsíkok, vagy kétszer művelték ugyanazt a területet, most ez elkerülhető, és jelentős üzemanyag megtakarítást jelent. A következő lépés, a vetés előtti vegyszerezés. Nagyon fontos, hogy ne nagyobb dózist juttassunk ki, hanem csak a kellő mennyiséget, amivel szintén sokat spórolhatunk. A vetésnél azzal takaríthatunk meg költséget, hogy a precíziós vetőgép nem vet rá a forgóra. Az új generációs mezőgazdasági gépeken kamerák is vannak, az eszköz „látja” a növényállományt, és nem tesz benne kárt. Úgy tudunk sorközt ápolni, hogy ezek az okos eszközök már nem sértik meg, hanem kímélik a növényt. Ez a termés mennyiségében többletet jelent.

Összességében azt mondhatom, hogy a gazdálkodók a precíziós gazdálkodás technológiájának a megvalósításával megbízhatóan költségmegtakarítást érhetek el. Amennyiben a termőhelyhez jól választja meg a kukorica hibridet, akkor többletjövedelemre számíthat.

Mondana erre példát?

Magyarországon a Debreceni Egyetemen vannak olyan kísérleti parcellák, ahol negyven éve tudatosan nem adtunk műtrágyát. Ha az új hibrideket ezeken a területeken teszteljük, akkor a kukoricahibridek termőképességét és természetes tápanyaghasznosító képességét is mérjük. Vannak hibridek, amelyek 4-5 tonna körüli eredményt érnek el hektáronként, és vannak, amelyek 5-7 tonnát is képesek teremni. Ha egy adott üzemben a talaj termőképessége 5 tonna, akkor a gazdának azt kell eldönteni, hogy mennyivel több terményt akar betakarítani, s ahhoz igazodóan arányosan több tápanyagutánpótlást kell biztosítani szerves, és műtrágyával. Azt gondolom, hogy a jövő a patikamérlegen kiszámolt tápanyag gazdálkodás lesz, amit, ha a gazdálkodó komolyan vesz, akkor nem csak megtakarít, hanem többletjövedelemmel számolhat.

Szeretném még megemlíteni, hogy ez a pontos, precíz tápanyagellátás nem csak makro-, mezo – hanem mikroelemekre is vonatkozik.

Az egyetemi kutatások szerint a döntő tényező a vízellátás, a vízgazdálkodás.

A kukorica esetében tavasszal a vetés időszakában a gazdának kellene ismernie azt, hogy a növény számára mennyi a hasznos vízkészlet. Később, amikor a növény beborítja a talajt, akkor a júniusi és júliusi csapadék már nem tudja a talaj vízkészletét gyarapítani. Ezzel csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy

ha a talajban a kukorica számára kellő mennyiségű víz áll rendelkezésre, akkor nagyobb ráfordítással akár 12-15 tonna terméseredményre is lehet számítani.

Egyébként a doktorandusz hallgatók minden évben elemzik az egész országra vetítve a szántóföldi növények tápanyagpótlás helyzetét. Azt mondhatom, hogy a 4 millió hektár szántóföldre összességében nem juttatunk ki annyi nitrogént, foszfort, káliumot a szerves és műtrágyával, mint amennyit a hozamokkal elviszünk. Nagy eredményeket nem várhatunk el, ha az országos tápanyag mérleg negatív lesz.

Szerintem érdemes még azt hangsúlyozni, hogy a talajnak van termőképessége, s ebből derül ki, hogy milyen a kukorica hibrid termőpotenciálja, és nem fordítva…

Pontosan, s nagy butaság a két dolgot felcserélni, hiszen a talaj termékenysége végül is a növény produktivitásában mérhető. Az elsődleges szempont a termesztés technológiában a talaj kultúrállapotának ismerete, gondozottságának a mértéke, a vízkészlet, és tápanyag gazdálkodás szakszerű megvalósítása. Annak örülök, hogy ez a szemlélet egyre inkább erősödik az üzemekben.

A Debreceni Egyetemen az elmúlt évtizedekben kiváló szántóföldi, és tápanyaggazdálkodási tudományos eredmények születtek. Szerintem a legfontosabb tudományos ismereteket képesek vagyunk biztosítani a jövedelmező gazdálkodáshoz.

Ön szerint, mennyi időnként kell a gazdálkodónak a talaját alapos górcső alá vennie, hogy tudja, mire számíthat az adott évben?

A legfontosabb, hogy a tápanyag gazdálkodási mérleget évente el kell készítenie a gazdáknak.

A talaj élő szervezetekben gazdag, s, ha jó a mikrobiológiai élet a talajban, akkor ez a legolcsóbb forrás. Ha nem tesszük tönkre a mikrobiológiai életet, hanem segítjük az élőlények aktivitását, akkor ez a legkedvezőbb helyzetet teremti a gazdának, mert a nagyobb termés elérése nem kerül pluszpénzbe. Szerintem legalább három évente fontos a talaj alapos vizsgálatát elvégezni.

Gyakorlati tapasztalatom az, hogy sokkal jobban figyelembe kell venni az évről-évre készülő elemzéseket, és felhívnám a figyelmet a vetésváltásra. Nagyon fontos, ha lehet, az előveteménnyel is szolgáljuk a fő vetést, s ezeknek a mérlegelése, számítása, a visszamaradt szármaradványokkal való jó gazdálkodás, ez a gazda kezében a leghatékonyabb eszköz. Összetett a kérdés, de a jövő mégis csak az, hogy a vetésváltásnak, a vetésforgónak a kialakítása hosszabb távon – 4-8 év alatt – biztosan hatékony, és kedvező.

Végezetül azt kérdezném, hogy lát-e abban veszélyt, hogy a Zöld Megállapodásban foglaltak miatt csökken idehaza a kukorica termésátlag, ami egyébként sem magas a maga 8 tonnás átlagával?

A kukorica termesztésünk jó színvonalú, azonban minden tényezőt figyelembe véve jelentős tartalékjaink vannak. A kihívás az, hogy a hektáronként időnként 30-40 százalékos eltéréseket, termésingadozásokat csökkenteni kell. A jó tápanyaggazdálkodás, vízgazdálkodás, a zöldítés is a javunkra szolgálhat, a legfontosabb az, hogy jelentősen növelni kell a szakismeretet, a tudást.

Híve vagyok a pontos, precíz gazdálkodásnak a talaj előkészítéstől a betakarításig. A talajt akkor kell művelni, amikor az állapota a legkedvezőbb, s ha van megfelelő erőgépünk, eszközünk. Ha a talaj nagyon kiszáradt, akkor nagy rögök maradnak, rontja a talaj mikrobiológiai életét. Ha belvizes talajt művelünk, akkor egyben maradnak a hantok. Véleményem szerint, nagyon sokrétű a teendő, és speciálisak a feladatok, mindenkinek a saját földterületének az adottságaihoz igazodóan kell a termesztés technológiáját alkalmazni. Általános receptet nem mondhatok, mindenkinek a saját termőhelyi adottságainak ismeretében kell a talaját gondosan, jógazdaként megművelni.

Csak annyit jegyeznék meg a beszélgetésünk végén, hogy az elhangzottakhoz jó iránytű a professzor úr legújabb „Kukorica” című könyve, amit a Szaktudás Kiadóháznál rendelhetnek meg.

kukorica

kukorica

kukorica

kukorica

kukorica

kukorica

a Debreceni Egyetem emeritus rektor csapat

Hajtun György/Agrár24.hu

Cikk megosztása: