Agrárgazdasági Hírportál

Kertészet

Lótusznapokon várják a látogatókat a szegedi egyetemi füvészkertben

Közép-Európa legnagyobb virágzó indiailótusz-állománya (Nelumbo nucifera) mellett a Távol-Kelet íz-, illat- és dallamvilágát bemutató programok, tánc-, jóga- és harcművészeti bemutatók várják a látogatókat a hétvégén a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) idén százéves füvészkertjében – tájékoztatták a szervezők az MTI-t.

Közzétéve:

Cikk megosztása:

A botanikus kert látogatói megcsodálhatják a lótuszos tavat, amely a japán kertnek is része. A rendezvény névadó növénye, az indiai lótusz ilyenkor látható teljes pompájában. A látogatókat a lótuszos tónál a víztükör fölé magasan kiemelkedő sötét rózsaszín lótuszvirágok tömege fogadja. A tó szigetének teaháza pedig kellemes kitekintő és pihenőhelyet kínál e különleges látvány befogadásához.

A programok szombaton és vasárnap is közös jógázással indulnak. Majd a botanikus kert különböző helyszínein, az rendezvényre fölállított színpadon, a mediterrán üvegházban, a lótuszos tó partján, a műsorsátorban koncertek, előadások, tánc- és harcművészeti bemutatók várják a látogatókat. Az érdeklődők megismerkedhetnek a kalligráfia és a lótuszfestés rejtelmeivel, részesei lehetnek japán, kínai vagy koreai teaszertartásnak, különféle jógákat és meditációs technikákat próbálhatnak ki vagy bekapcsolódhatnak egy tajcsifoglalkozásba is. A kertben kétóránként lótusztúra indul, melyen az arborétumban nevelt távol-keleti növényeket, így a lótuszt mutatják be a füvészkert munkatársai, szombaton és vasárnap egy-egy kellemes sétán pedig Japán őshonos növényvilágáról és a japánkertek sajátosságairól is szó esik majd.

Az indiai lótuszok a Szegedi Tudományegyetem füvészkertjének büszkeségei, Közép-Európa legnagyobb állománya található az arborétum egyik tavában. Az állomány csaknem egyidős a botanikuskerttel, az első növények az alapítás után néhány esztendővel, 1932-ben az óföldeák-gencsháti Návay-kastély tavából kerültek Szegedre.

A legenda szerint Buddhának életet adó növény őshazája Délkelet-Ázsia és Ausztrália, ahol szinte minden részét hasznosítják. A virágok a templomokat díszítik, a víz alatt az iszapban található szárakat rántva, főzve, sütve fogyasztják, megszárítva lisztet őrölnek belőle, a fiatal hajtásokból és levelekből salátát vagy kompótot készítenek, termését pirítva, kandírozva fogyasztják, a nagyobb leveleket pedig csomagolásra használják.

Cikk megosztása: