Agrárgazdasági Hírportál

Halászat - horgászat

Nagy népszerűségnek örvend az Öreg-tavi nagy halászat

A rendszerváltás előtt ritkán övezte látványos népszerűség a lehalászásokat. A halastó rendszerekhez a nagyközönségnek nem lehetett bemenni, viszont a Tatai Öreg-tó esetében más volt a helyzet. Miután az Öreg-tavat a város körülöleli, így már száz évvel ezelőtt is láthatták a lakosok, hogyan fogják ki a halászok az éves termést a tóból. Húsz évvel ezelőtt, a tó akkori kezelőjének, a Tatai Mezőgazdasági Zrt. vezetőjének, Major Dezsőnek az ötlete alapján október közepén rendezték meg az első Öreg-tavi nagy halászatot, összekötve gasztrofesztivállal, amely az óta hagyománnyá, igazi népünnepéllyé vált.

Közzétéve:

Lévai Ferenc vezérigazgató
Cikk megosztása:

Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója négy éve kapott lehetőséget arra, hogy az Öreg-tó halállományát úgymond „rendbe tegye”. Erre azért volt szükség, mert több éven keresztül nem volt rendes halkihelyezés, így nem voltak halászatok, s a tó vízminőségében is jelentős romlás következett be.

A halászati jog határidőjének lejártával Tata város önkormányzata egy sporthorgász egyesülettel közösen nyerték el a halászati jogot, így közösen alapítottak egy gazdasági társaságot, az Öreg-tó Kft.-t. Ezzel a kft-vel kötött 15 évre, a halászati jog lejártáig szerződést az Aranyponty Zrt., amelynek értelmében közös teherviseléssel, és kockázatvállalással működtetik az Öreg tavat, az Aranyponty Zrt. szakmai irányításával. Az alapvető céljuk, hogy ezt a természeti értéket úgy hasznosítsák, ahogy egy városi tavat illik, és szükséges.

Az első szempont a vízminőség jó állapotának a megőrzése, ezért nem cél a tó hallal való túlnépesítése. Busát nem termelnek, s nem törekszenek magas hozamokra sem, hanem arra, hogy a bioturbáló pontyok mellett a meglévő keszegfauna szépen megmaradjon, s a ragadozó halfajokat is ennek arányában telepítik a tóba. A jó vízminőség következtében a tó természeti értéke jelentősen nő, hiszen a szabadidős, rekreációs tevékenységek /vízisportok/ is az év adott időszakában végezhetők, s a város lakói visszakapták a biodiverzitásban gazdag, több mint 230 hektáros vízfelületet. Lévai Ferenc azt is hangsúlyozta, hogy a gazdasági tevékenységnek üzemi szinten eredményesnek kell lennie, mivel a tatai pikkelyes ponty mindig is megbecsült termék volt a térségben.

A tatai Öreg-tóval nagy probléma, hogy a tó vizét biztosító Által-ér a kommunális vizek befogadója, így egy aszályos időszakban, mint amilyen az idén is volt, a vízhozama csak a bejövő, „tisztított” kommunális vízből származik. Az így bejövő víznek igen magas a foszfor és nitrogén tartalma, ezért az a cél, hogy a hét-nyolc évvel ezelőtt megkezdődött eutrofizációt – ami abból állt, hogy a víz hínárosodott, a nádasok, gyékényesek betörtek a tó felé, majd augusztus-szeptemberben kisebb halpusztulások voltak – megállítsák, és a továbbiakban megelőzzék. A kidolgozott tervek szerint 1500 mázsa piaci hal lehalászatával tudják a víz minőségét javítani, a növények terjeszkedését megállítani, és a kék alga megjelenését megakadályozni. A tó öntisztító képessége, és a benne lévő halak bioturbálása – fenékiszap mozgatása, túrása – szükséges ahhoz, hogy az az egyensúly megteremtődjék, ami a fürdést, a vitorlázást, a szabadidő kellemes eltöltését lehetővé teszi. S a tó esztétikai értéke sem elhanyagolható, hiszen hetente több tízezren járják be a tavat körülölelő, egyedülálló ösvényt, aminek egy része a valamikori láperdőn megy keresztül, míg a másik szakasza a parti sétányt képezi a városlakók számára.

Mint már említettük, az Öreg-tó a vonuló madársereg útvonalának az egyik fontos állomása, megállóhelye. Idén is 30 ezer vadlúd, liba takarta el a tó vízfelszínét, így komoly mennyiségű madárürülék került a tóba (egy madár naponta 6-7 dekagramm ürülékkel „gazdagítja” a tavat). Az idén az alacsony vízszint, és az ürülékkel terhelt víz komoly gondot okoz a haltermelőnek, mert télen, a kis vízen tartott tó gyorsan áthűl, és hatalmas kár keletkezik abból, hogy több száz kormorán tanyázik állandó jelleggel a tavon, aminek még a riasztása is nehézkes. A hatalmas madár tömeg a tóban maradt halat folyamatosan gyilkolja, zavarja, így a halállomány nem tud pihenni, elvermelni. Az enyhe telek sem kedveznek a védekezésnek, hiszen, ha nincs tartósan jégtakaró a vízen, akkor nincs, ami a halállományt megvédje a madaraktól.

A tó hasznosítási egyensúlyát tehát igen nehéz megteremteni, de a körülményekkel együtt kell élni, és olyan halállományokat kell telepíteni, amelyek jobban bírják a nehéz körülményeket. Két-három évtizede még sorban álltak az osztrák kamionok a tóban megtermelt süllőért, mára azonban már nem találni süllőt a tóban, mivel a kormoránok kedvenc eledele, így a süllő ivadékok is mára már eltűntek. Nehézséget okoz a nagytestű harcsák kifogása, amit csak elektromos eszközzel tudnak „lehalászni”, mivel 10-30 kilogrammos példányok bújnak meg a tómederben.

Ami viszont pozitívum, hogy a bodorka, és a vörös szárnyú keszegállomány nagy mennyiségben él a tóban, s a leívó pontyokból is folyamatosan képződik annyi ivadék, hogy a Dunának kiváló utánpótlást biztosít ezekből a halfajokból. Az Öreg-tó ugyanis rács nélküli átfolyó tó, így az ivadékok nagy része a víz leeresztésekor a Dunába távozik. Sajnálatos, hogy a süllő ivadékok is a Dunában kötnek ki, míg a megmaradt kis állományukat a kormorán eszi meg. Az Öreg-tó a Duna őshonos halállományának a pótlását segíti elő az által, hogy minden évben leengedik a tóból a vizet, de 60-70 centiméteres vízborítást meghagynak.

Az idei nagy halászatot a huszadik alkalommal rendezték meg, s idén is az volt a cél, hogy a végső lehalászás előtt „mintát vegyenek” a halállományból. Szép, csaknem két kilogramm átlagsúlyú, egészséges állomány nevelődött az idén a tóban, bár az eredmény elmarad a tavalyitól, mivel nem volt olyan növekedés a tóban az augusztusi nagy meleg, és az alacsonyabb vízszint miatt, mint az elmúlt évben. Lévai Ferenc úgy fogalmazott, hogy „a halászat már csak ilyen, ki vagyunk téve az időjárási körülményeknek, és a természetnek is”.

Tavaly, a covid járvány miatt elmaradt a rendezvény, de idén az kellemes őszi, napsütéses időben csaknem húszezren voltak kíváncsiak a halászatra. A kifogott 30 mázsa hal nagy részét a résztvevők meg is vásárolták. Nagy sikere volt a kétnapig tartó gasztrofesztiválnak, mivel 15 főzőhelyen kóstolhatták meg a különböző tájegységek főzött és sütött halételeit. Az idén először került asztalra az Európai Unió programjának a segítségével előállított, négy ország összefogásából megtermelt SILGEN harcsa. Az új hibrid az Európai őshonos (Silurus glanis), magyar nevén szürkeharcsa, már itthon termett, a programban kidolgozott technológiával. A finom, hófehér húsú ízletes pecsenye harcsa nagy sikert aratott. A kiváló neszmélyi borok jól illettek az ételekhez.

Ha a covid járvány nem szól közbe, jövőre is megrendezik a lehalászást és a gasztrofesztivált.

Címlapfotón: Lévai Ferenc vezérigazgató. Fotó: Hajtun György

Hajtun György www.magyarhal.hu/Halászati Lapok

Agrár24.hu exkluzív

Cikk megosztása: