Agrárgazdasági Hírportál

Európai Unió

Szándékosan húzza-e az időt Brüsszel?

Egyre többen hangoztatják: súlyos következményekkel járhat az uniós élelmiszertermelésre, a gazdaságokra és a vidékre nézve az Európai Bizottság „Termőföldtől az asztalig” (F2F) stratégiája. Sok gazdát tönkre tennének, az élelmiszerek drágulnának – az üvegházhatásúgáz-kibocsátás pedig nem csökkenne érdemben. Máig nem készült kumulatív hatástanulmány a stratégia bevezetésének várható hatásairól – ezt újabb és újabb szervezetek kérik számon a Bizottságon.

Közzétéve:

Európai Bizottság Termõföldtõl az asztalig F2F stratégia
Cikk megosztása:

Az Európai Zöld Megállapodás (Green Deal), és a részét képező „Termőföldtől az asztalig” (Farm to Fork – F2F) stratégia, illetve az abból fakadó károk 2020 májusa óta lázban tartják az európai gazdálkodókat.

Az agrárium megreformálását célzó stratégiát az Európai Bizottság hivatalos hatástanulmány nélkül terjesztette elő.

Ez drasztikus változtatásokat irányoz elő a klímasemlegesség 2050-re elérése érdekében: a növényvédőszer-használat 50%-os, a műtrágya-felhasználás 25%-os, az antibiotikumok 50%-os csökkentését, míg az ökológiai gazdálkodásban érintett területek arányában legalább 25%-ra növelést ír elő.

Már négy független, tudományos alapokon nyugvó tanulmány (Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma – USDA; Kieli Egyetem; az unió Közös Kutatóközpontja – JRC; Wageningeni Egyetem) jutott ugyanarra a szomorú következtetésre: az F2F stratégia alapjaiban rengeti meg az uniós élelmiszertermelést és a gazdálkodók, a vidéken élők megélhetését, emellett ráadásul a klímaváltozásért felelős gázok kibocsátása sem csökkenne érdemben, sőt, az csak kiszervezésre kerülne az EU-n kívülre.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és számos hazai, valamint uniós szakmai szervezet is folyamatosan kongatja a vészharangot, hogy az Európai Zöld Megállapodásba foglalt stratégiák kumulatív hatástanulmány nélküli bevezetése elfogadhatatlan. E stratégiák olyan súlyos terhet jelentenének az agrár-élelmiszeripar minden szereplőjére, hogy közülük sokan feladni kényszerülnének a tevékenységüket, az EU élelmiszer-önellátása pedig összeomlana.

Az így keletkező élelmiszerhiányt – a szabadkereskedelmi egyezmények révén – az EU-n kívüli országokból érkező, a szigorú uniós termelési szabályok által nem sújtott termékekkel pótolnák. A NAK téma-beli, 2022. januári sajtóközleménye itt olvasható: https://www.nak.hu/sajto/sajtokozlemenyek/104181-jelentos-pusztitast-okozhat-brusszel-amokfutasa-az-agrariumban

A vita az Európai Parlamentig is elért. Először annak mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottságának (COMAGRI) képviselői kérték számon az Európai Bizottságot, hogy az égisze alá tartozó JRC már 2021 januárjára elkészült tanulmányát – amely szintén sötét képet fest az F2F stratégia bevezetésének hatásairól – miért csak 2021 nyarán tették elérhetővé. Akkor politikai okokat sejtettek a halogatás mögött. A napokban a COMAGRI nyílt konzultációt szervezett az F2F stratégiáról, illetve bevezetésének várható hatásairól. A vita során Norbert Lins, a COMAGRI elnöke kiemelte, hogy szükség lenne végre egy kumulatív hatástanulmányra az Európai Bizottságtól.

Az európai parlamenti vitán elhangzottakra reflektált nyílt véleményében a francia Jean-Pierre Fleury, a COPA-COGECA szarvasmarha munkacsoportjának elnöke, aki maga is gazdálkodó.

A levelet az alábbiakban közöljük.

„Egy újabb hét a F2F tanulmányokat övező vitákban, melynek a vége, hogy még több tanulmányra van szükség!”

 „Magyarán, több tanulmányra van szükségünk, ez tagadhatatlan. Egyetértek azon számos európai parlamenti képviselővel, akik ebben az irányban szólaltak fel. Jómagam emellett még egy teljesen átfogó, nyilvános európai tanulmányt is hozzátennék mindehhez. De láthatóan nem ez az irány, amit jelenleg követnek. Wojciechowski mezőgazdasági biztos már hónapokkal ezelőtt – kicsit talán félvállról – ugyan bejelentette, hogy nem egyetlen átfogó hatástanulmányt készítenek a Green Deal megállapodásban meghatározott célok hatásairól, hanem egy sor tanulmányt a különböző célkitűzésekről. A wageningeni tanulmány egyik tanulsága azonban az, hogy ezeknek a különböző céloknak kumulatív és kombinált hatásai vannak. Az egyes jogalkotási javaslatokra vonatkozó, külön-külön készülő hatástanulmányok nem adnak betekintést abba, hogy mi fog a jövőben valójában történni az istállóinkban, az import termékek esetében, a gazdaságok pénzügyi elszámolásaiban és a polcokon látható termékek árának vonatkozásában! Másrészt hihetetlen azt hallani a Bizottságtól, hogy nem megvalósítható egy ilyen tanulmány elkészítése. Ha már ilyen horderejű politikai célokat tűztek ki, akkor azok hatását is fel kell tudni mérni! Ez ennyire egyszerű.

Az is ismert, hogy a tudományos eredményekhez szükséges idő nem feltétlenül korrelál a kommunikáció vagy a politikacsinálás idejével. Egy tanulmány sokkal időigényesebb, mindeközben a Bizottság már idén 24-et ismertet az F2F 28 jogalkotási anyagából. Anélkül, hogy jósolgatnék, kijelenthetem: néhány hónapon belül ugyanabban a helyzetben találjuk magunkat, mint tavaly októberben, amikor az EU szavazott az eredeti F2F-közleményről; az EU Parlamentnek és a Tanácsnak állást kell majd foglalnia anélkül, hogy rendelkeznénk egy átfogó vizsgálattal, amelyet már több mint egy éve követelünk. Vajon a Parlament és a Tanács most reagálni fog, vagy aláveti magát a Bizottság által gyakorolt időbeli nyomásnak?

A mostani vitában néhány zöld képviselő azt az érvet is felhozta, hogy ezeket a tanulmányokat “lobbisták” finanszírozzák. Ez kényelmes érv a tanulmányok figyelmen kívül hagyására, de kicsit rövidlátó. Egyrészt ebből a megjegyzésből látható, hogy a tudósok függetlenségét kérdőjelezik meg. Másrészt azonban szimplán, vagy talán szándékosan (?) átugorja azt a legfontosabb kérdést: vajon miért is döntöttünk úgy, hogy egyáltalán megrendeljük ezt a tanulmányt? Mert a Bizottság nem tette ezt meg! Úgy tűztek ki politikai célokat, hogy nem vették figyelembe a lehetséges következményeket. Akkor nekünk most mit kéne tennünk, hátradőlnünk és várnunk?

Végezetül, érdekesnek találtam ezt a vitát a felvetett ún. „vakfoltok” miatt is. Számos képviselő joggal mutatott rá, hogy az étrend megváltoztatásának vagy az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemnek a kérdését is figyelembe kellene venni, miközben ez nem volt része a wageningeni és más tanulmánynak sem. Ez tény, ezt a munkát el kell végezni, legfőképp a Bizottságnak. Állattenyésztőként azonban örömmel látnám, ha ezt az érvet a Zöld Megállapodásban felhalmozott összes célkitűzésre és kezdeményezésre is alkalmaznák, legyen szó akár a metánnal, a talajjal vagy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kezdeményezésekről. Gazdaként nem kell gondolatolvasónak lennem ahhoz, hogy már most is tudjam, ezeknek is nagyon jelentős hatásai lesznek.

Az állattenyésztési ágazatban dolgozó kollégáimmal együtt, akárcsak az EP képviselők, a Bizottság konkrét javaslataira várunk. Már eddig is nagyon hangsúlyosan beszéltünk a globális célkitűzésekről, azonban az elkövetkező hónapokban valóban belépünk a F2F vita centrumába. Beszélnünk kell végre a megoldásokról, az agronómiai és technológiai lehetőségekről és a konkrét intézkedésekről. Ha vannak is nézeteltéréseink és kétségeink ezzel a célalapú megközelítéssel kapcsolatban, akkor is meg vagyunk győződve arról, hogy az állattenyésztésben és általában a mezőgazdaságban változtatásokra van szükség. Ki kell vennünk a részünket ezekből a változásokból, aktívan részt fogunk venni a vitákban, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a valós mezőgazdaságból érkező válaszokat tudjuk bevinni ebbe a kulcsfontosságú vitába.”

 Jean-Pierre Fleury, a COPA-COGECA szarvasmarha munkacsoportjának elnöke

Forrás: NAK Sajtó

Cikk megosztása: