Tartósan kell felkészülni a vízhiányra

A Dinnyési Halgazdaság a Velencei-tóból, és a vízgyűjtő helyeiről kapja a vizet, és a vízutánpótlást. Tavasszal írtunk arról, hogy a Velencei-tóból kapott rossz minőségű vízben elpusztult az ivadék. Azóta azonban több cikk is megjelent arról, hogy az idén alig van víz a Velencei-tóban, ami a tógazdaság vízellátási helyzetét is igen komolyan érintette. Szabó Krisztián úgy fogalmazott, hogy a kialakult probléma összetett, nagyon nehéz helyzetben vannak, de összességében az mondható, hogy amennyire fel lehetett készülni a vízhiányra, annyiban fel is készültek a probléma kezelésére. Az ügyvezető megerősítette, hogy tavaly igen nagy veszteséget kellett elszenvedniük az ivadékpusztulás miatt, de – ahogy a mondás tartja – szegény ember vízzel főz, még ha a víz rossz minőségű is. Az idei évet ugyanis csak úgy tudták megkezdeni, hogy ezt a rossz minőségű vizet megtartották, és csak minimális pótlás érkezett a csatornából.

Már második éve nagy az aszály a Velencei-tó térségében. Szabó Krisztián kezdeményezésére történt meg az a bejárás, amelynek során a térség vízhasználóinál tájékozódhattak a helyi problémákról. A legnagyobb vízbázist a múlt század ’70-es éveiben épített két víztározó, a zámolyi és a pátkai létesítmények jelentik, amelyek ugyan fél kapacitással működnek, de még mindig jelentős a víztartalékuk. A két víztározóban lévő 5-6 millió köbméter vízmennyiséggel növelhető volna a tó vízszintje (a Velencei-tó maximális üzemi vízszintjéhez összesen 45 millió köbméter vízmennyiség szükséges). Ez azonban azért nem valósítható meg, mert szakemberek szerint a víz minősége, a magas klorofill tartalom miatt, alkalmatlan a Velencei-tó vizének pótlására.

A tárolóból könnyebb a lehalászás. Fotó: Hajtun György.

A Dinnyési Halgazdaságot a környékbeliek azzal vádolják, hogy itt használják el a legtöbb vizet a Velencei-tóból. Ha azonban a számoknál maradunk, akkor abból kiderül, hogy alaptalan ez a vád. A tógazdaság évente 553 ezer köbméter víz felhasználására jogosult, ezzel szemben a két tározó üzemi vízszintjéhez 15 millió köbméter vízmennyiség szükséges. A két tározó esetében a vádlók körében nem tűnik fel, hogy ott visszatartják a vizet, azonban az szemet szúr, ha a tógazdaságot látják el vízzel. Egy másik probléma is keletkezett azzal, hogy a vízgyűjtő terület felső szakaszán 2010-ben létesült egy vizet felfogó „küszöb”, amivel a talajszintet megemelték, s a talajvizet visszatartják, ez által a csapadékos időszakban több százhektáros dagonyás (tocsogó) terület alakult ki. Itt nagyon nagy a párolgási veszteség, erről a területről a csapadék víz sem jut be a tározókba, így a Császár patakba sem, amely a Dinnyési Halgazdaságot és a Velencei-tavat is táplálja. A dagonyás gazdája bivalyokat tart ezen a területen, amely állatok így érzik jól magukat.

Sziráki Bence és Szabó Krisztián a kiszáradt tómederben. Fotó: Hajtun György.

Pedig elég volna az erről a területről nem jövő vízmennyiség a tógazdaság normális működtetéséhez. Az ügyvezető hozzáteszi, hogy ezen a vízbázison elsőként az Ivadéknevelő Tógazdaság létesült, mégis ők vannak a legnagyobb bajban, mert itt a legnagyobb a szárazság. Sziráki Bence szerint a megoldás az volna – s ez a javaslat már a kormány asztalán van – ha a Fehárvár-Csurgó vízgyűjtőről csatornán keresztül oldanák meg a Velencei-tó vízutánpótlását. Ez a Dinnyési Tógazdaságnak is kedvezne, mert a Császár patakon keresztül ide is eljuthatna a vízből. Persze, ennek a megoldásnak is van hátulütője. Az így összegyűjtött víz minősége – a környékbeli bányászat befejeztével – karsztvíz minőségű, így a Velencei-tóba érkező vizet ivóvíz minőségben számláznák le, ami több tízmilliárdos tétel. S hogy tovább bonyolódjon a történet: a Velencei-tó déli partján a Duna vízbázisa biztosítja a lakosság ivóvíz ellátását, mégpedig Iváncsán keresztül. Iváncsán most épül meg az akkumulátor gyár, aminek szüksége lesz erre a vízmennyiségre. Új ivóvíz bázis kell, amely már rendelkezésre áll, de ez Kincses-bánya felől ugyanaz a vonal, mint ami most van. A szakemberek azt vizsgálják, hogy a Kincses-bánya felől jövő vízbázis ki tudja-e szolgálni a két igényt (mármint a Velencei-tóét és a lakosságét).

A Dinnyési Halgazdaságnak harminc évvel ezelőtt a vízjogi engedélye évi 1,9 millió köbméter víz felhasználását tette lehetővé. Az ügyvezető két évtizede dolgozik a tógazdaságnál, a kezdeti időszakban még el tudták érni, hogy a tógazdaságban 4-5 évente teljes mértékben lecseréljék a vizet. Az elmúlt 5-6 évben rendszeresen kényszerülnek arra, hogy a vizük 80-90 százalékát visszatartják, visszaforgatják, és amit tavasszal kapnak vízpótlást, azzal gazdálkodnak. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az előnevelő tavakban nincs víz, s a 101 hektáros tógazdaságnak az egyharmadából, összesen 33 hektár tóból hiányzik a víz. A terület egyharmadát tehát nem tudják haltermelésre hasznosítani. A víz nélküli tavakban pedig a természet visszaveszi a magáét. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a MAHOP pályázat keretében halágy-kotrást kell végezni, és a száraz tómedret könnyebb kotorni, mint ha víz is volna benne.

Az évek óta tartó vízhiány miatt a haltermelési technológiát is meg kellett változtatniuk. Az utóbbi években a nagy termelő tavakat csak a nyújtás, és a piaci korosztályú hal előállítására tudták használni, mert ott jó volt a régi víz. Az elő-, és ivadékneveléshez a friss víz még rendelkezésre állt, de tavaly óta ez is elapadt. Ha továbbra is marad ez az időjárás, akkor az ügyvezető szerint a kútvíz bázisú keltető rendszerre kell a nagyobb figyelmet összpontosítani, és az itt tartott előnevelt állományt kell növelni. Tavaly és idén több mint 800 ezer darab előnevelt csukát állítottak elő, ami gyakorlatilag megmentette a gazdaságot a veszteségtől, hiszen 12-14 millió forintos árbevételt hozott. Évente 200 ezer harcsát is termelnek, ennek mennyisége szintén növelhető. Terv szerint jövőre a süllő előnevelését is a keltető házban fogják megoldani. Ráadásul minden ragadozót főleg planktonnal nevelnek – Szabó Krisztián szerint ez a titka a jó megmaradásnak. Az idei évben, a termelő tavakban – mivel kevés a víz – ritka népesítéssel, a hagyományosnál extenzívebb haltermelést végeznek. Úgy tűnik, hogy a próbálkozás beválik, mert a ponty sokkal kevesebb takarmánnyal, szépen, gyorsan fejlődik piaci méretűvé, mivel az eliszaposodott tavakban jó a plankton képződés. Persze, a tavak rekonstrukciójára itt is nagy szükség volna, de megint csak említhetjük a mondást, miszerint szegény ember vízzel főz.

Szabó Krisztián mérte ki a halat a vevőnek, aki évek óta itt vásárol a jó minőség miatt. Fotó: Hajtun György.

Az ügyvezető mindenek ellenére optimista, bízik abban, hogy az időjárás miatt csak ciklikusan jelentkezik a rendkívüli aszály. „Nem lesz örökké sivatag és aszály”- fogalmazott Szabó Krisztián, ám ennek ellenére fel kell készülni arra, hogy a vízhiány tartós lesz. A probléma megoldása az lehet, hogy a tógazdaság intenzív termelését erősítik, s a meglévő tófelületen gazdaságos termelést kell folytatni. Az intenzív haltermelést azonban nem úgy kell elképzelni, mint más tógazdaságokban, ahol recirkulációs rendszereket építettek, működtetnek. Az intenzív termelés itt a keltető házra korlátozódik, a szaporításra, az előnevelésre. Dinnyésen megmarad a tógazdaság eredeti funkciója, vagyis az ivadék nevelése, ami a haltermelőknek jó hír. A piac ugyanis minden évben igényli a jó minőségű ivadék halat, és az árát is megfizetik.

Az ügyvezető szerint a két tározó üzemeltetési engedélye elsődlegesen a Velencei-tó vízutánpótlásának a biztosításáról szól. A Pátkai tározó esetében a másodlagos vízhasznosítás keretében a horgásztatást kell megvalósítani, míg a Zámolyi tározóban haltermelést lehet folytatni. Ez viszonylag egyszerű képlet, csak a megvalósítást kellene kontrollálni. A Pátkai tározó egy jól bejáratott horgásztó, nagyon nehezen lehalászható, és nagy érvágás volna leereszteni, megszüntetni. A Zámolyi tározóról az a hír járja, hogy ha idén lehalásszák, akkor nem töltik fel újra. Szabó Krisztián úgy gondolja, hogy nagyon rossz döntés volt, hogy a három vízterület – Velencei-tó és a két víztározó – nem egy kezelésben van. Ha egy kezelésben volna, akkor a gazda eldönthetné a prioritást, és remények szerint a Velencei-tó vízellátása szerepelne az első helyen (ahogy ez a vízjogi engedélyben is szerepel).

Ami az idei évi gazdálkodási eredményeket illeti, Szabó Krisztián optimista ugyan, de még sok tényező befolyásolhatja a tógazdaság teljesítményét. Tavaly könyvelési veszteséggel (de likvid problémák nélkül) zárták az évet. Az idén egy közepes évet remélnek. Az ország hazai tógazdasági ágazata (főleg Dunántúlon) küzd az aszályproblémával, ezért a piacon emelkedett a ponty ára. Az ügyvezető szerint ősszel nem lesz sokkal olcsóbb a hal, mivel csak a takarmányárak drágulása miatt 70-80 forinttal drágul a halelőállítás kilogrammjának a költsége. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy tavasszal kevés volt a telepítő anyag, és kiesett két hónap a tenyész-szezonból (az április és a május hideg időjárása miatt), akkor az év végi terméshozam is kevesebb lesz a megszokottnál.

Szerző, fotók:
Hajtun György