Agrárgazdasági Hírportál

Élelmiszeripar

Tejtermelés és tejipar – nem bizakodhatunk csak a támogatásban

A magas önköltség, a szigorodó környezeti követelmények és az alacsony jövedelmezőségű tejfeldolgozás is komoly kihívást jelent a tejágazat számára. Az OTP Agrár szakértőinek termékpálya-elemzése a tejfeldolgozást fejlesztő beruházási támogatások haszna mellett ezek kockázataira is felhívja a figyelmet.

Közzétéve:

Tejtermelés és tejipar nem bizakodhatunk csak a támogatásban
Cikk megosztása:

Bár a tejtermékek világpiaci kereslete erőteljesen nő, és az EU tejpiaci szabályozása 2015. áprilisától megszüntette a termelés volumenét korlátozó, három évtizeden keresztül működő kvótarendszert, a környezeti fenntarthatósági előírások fékezik az EU tejtermelésének bővülését. Ráadásul a környezetvédelmi korlátozások miatt igen nagy esély van arra, hogy az elkövetkező 6-8 évben mind a húsmarha-, mind a tejágazat extra terhet kapjon. Az ágazat a tartási és takarmányozási technológiák átalakításával igyekszik alkalmazkodni e kihíváshoz. Hazánkban az európai összehasonlításban is kiemelkedően magas támogatások biztosítják az ágazat jövedelem-stabilitását, ugyanakkor ez a támogatási szint hosszabb távon nem tarható, így a gazdálkodóknak egyre inkább ki kell használniuk a hatékonyság növelésére esélyt kínáló lehetőségeket. Ez biztosíthatja, hogy a telepek méretét és a meghatározó gazdaságok termelési színvonalát tekintve helyzeti előnyben lévő Magyarország ne vesztesként élje meg az előttünk álló változásokat.

A tejpiacon globális hatások érvényesülnek

Világszinten az elfogyasztott friss tejtermékek 2017-2019 közötti átlagos mennyisége közel 422 millió tonna volt, ez az előrejelzések szerint 2029-re 520,6 millió tonnára fog nőni, ami 23,4 százalékos emelkedést jelent. A tej és tejtermékek fogyasztása nem csak a népesség növekedése miatt, hanem egy főre vetítve is folyamatosan növekszik: a friss tejtermékek fogyasztása a 2010-es 51,66 kg/fő/év értékről 2020-ra 56,69 kg/fő/év-re nőtt, és az előrejelzések szerint 2029-re eléri az egy főre jutó 61,67 kilogrammot évente.

A növekvő kereslettel a termelés is igyekszik lépést tartani. Az elmúlt évtizedekben a fejlődő országok bővítették részesedésüket a globális tejtermelésben, amely elsősorban a termelő állatok számának növekedéséből adódott, nem pedig a fajlagos termelés színvonalának emelkedéséből. A világ tejtermelésének 21 százalékát ma már India adja és ez az arány az előttünk álló évtizedben még tovább fog növekedni. Az EU ma 18 százalékos, és az USA 12 százalékos részesedése ugyanakkor csökkeni fog az elkövetkező években.

Vilag tejtermeles - OTP agrár

A tejtermelés növekedésével folytatódik a tej világkereskedelmének bővülése, elsősorban az önellátásra még nem képes ázsiai és afrikai országok erősödő kereslete miatt. A teljes tejpor, a sovány tejpor, a sajt és a vaj világkereskedelme évi átlag 1 millió tonna tejegyenértékkel fog nőni.

A globális tejtermék-kereskedelem növekményének 30 százalékáért az EU lesz a felelős: az előrejelzések szerint az EU exportja – a tejsavóport és a friss tejtermékeket is beleértve – évente átlagosan 400 ezer tonna tejegyenértékkel nő majd. Az unió legnagyobb versenytársai közül az Amerikai Egyesült Államok nem lesz képes tejtermelését hasonló léptékben bővíteni, Új-Zéland tejtermelésének növelése pedig természeti korlátokba ütközik. Így az EU megőrzi vezető exportőri pozícióját a tejtermékek világpiacán. A leggyorsabban bővülő felvevőpiaca az évtized végére már Afrika lehet, Ázsia pedig a második helyre csúszhat vissza.

Noha a világkereskedelemben nem volumenhordozók, a friss termékek jelentősége egyre nő, ami a népesség és a fejlődő országokban a fogyasztói jövedelmek növekedésével magyarázható. Ez új piaci lehetőséget kínál a feldolgozóipar számára. Az UHT-tej is mind nagyobb mennyiségben forog a nemzetközi kereskedelemben.

Az EU belső piaci kereslete is nő, amely évi mintegy 900 ezer tonnával több tejjel lesz kielégíthető. A kereslet elsősorban a sajtok és egyéb tejtermékek, így különösen a tejalapú desszertek, a zsíros tejpor, a tejalapú csecsemőtápszerek, illetve a fehérje- és tejsavó-koncentrátumok iránt fog emelkedni. Ezzel ellentétben a folyadéktej iránti igény további csökkenése várható.

A tejhozam további, bár a korábbinál visszafogottabb emelkedése mellett a tejelő tehénállomány csökken, amely tendencia már az elmúlt években is megfigyelhető volt.

Tehenallomany - OTP agrár

Az előttünk álló évtizedben közel 1,4 millió egyeddel fogyatkozhat az EU tejelő tehénállománya, miközben a tejtermelés körülbelül 7 százalékkal nő.

A tejtermelőknek és tejfeldolgozóknak számolniuk kell azzal, hogy a tejkvóta kivezetés óta lényegesen nagyobb az EU tejszektorának kitettsége a globális folyamatoknak. Az exportteljesítményt az euró árfolyamának alakulása jelentősen befolyásolja. A tejtermékek világpiacán a viszonylag kisszámú exportőr kínálatának kiszámíthatatlansága miatt (különösen a klímaváltozás hatására) a szélsőséges áringadozások és krízishelyzetek kialakulása komoly fenyegetést jelent.

A termelői árakat vizsgálva megállapítható, hogy az EU-ban a nyerstej ára 2021 májusában átlagosan 35 euró volt 100 kilogrammonként, ami közel 10 százalékos emelkedést jelent a megelőző év májusi adataihoz képest. Meglátásunk szerint egy enyhe emelkedő tendencia a következő években is várható. A tejtermékek termelői egységárai sokkal magasabban alakulnak és nagyobb ingadozásokat mutattak.

A hazai tejtermelés és tejpiac helyzete

A magyarországi tejtermelés alapja a tenyésztési és tenyésztésszervezési szempontból jól kézben tartott tehénállomány. Az ellenőrzött tejtermelő állomány aránya világviszonylatban kiemelkedő. A tejhozamok uniós összehasonlításban magasak, a tej beltartalmi paraméterei azonban gyengébbek (kisebb zsír- és fehérjetartalom). A tejtermelés technológiai háttere (trágyakezelés, takarmányozás, férőhelyek, fejőberendezések, tartályok, hűtők stb.) az elmúlt években számottevően megújult, a tejelő tehenek életteljesítménye viszont továbbra is igen alacsony.

Magyarországon a szarvasmarhaállomány az elmúlt 10 évben mintegy 31 százalékkal növekedett (2010-ben 706 ezres, 2020-ban 928 ezres volt az állomány), így azon kevés haszonállat-fajok egyike, amelynél pozitív változást figyelhetünk meg. A létszámbővülés azonban egyértelműen a húshasznosítású állomány növekedésének köszönhető, amely a 22 százalékos részarányát 44 százalékra növelte. Ezzel szemben a tej- és a kettős-hasznosítású állomány aránya jelentősen csökkent, viszont számosságában érdemi állományváltozás a tejelő ágazatban nem történt.

Magyarország az EU tejtermelésének 1,1 százalékát adta 2019-ben, 1,97 millió tonnával. Az elmúlt 10 év átlagos növekedési üteme (1,74 százalék) alapján viszont az ország nyerstej-termelése 2030-ra elérheti a 2,37 millió tonnát is, ami átlagosan évi 37 ezer tonna bővülést jelent.

Magyarországon a tejtermelés nemzetközi összevetésben koncentrált, a nagyüzemek adják a hazai termelés meghatározó részét. A telepenkénti átlagos tehénlétszám 2011 és 2021 között jelentősen, 354-ről 442 egyedre emelkedett, vagyis a tejelő tehénállomány koncentrációja folyamatosan nőtt, és ennek a folyamatnak a fennmaradásával kalkulálunk a jövőben is. A tejelő tehénállomány közel 60 százalékával az 500 egyednél többet tartó üzemek rendelkeznek, ugyanakkor e nagyobb üzemek a teljes üzemszám mindössze 2 százalékát képviselik. A fajlagos termelési mutatók is egyenletesen emelkedtek: a tehenenkénti havi tejtermelés 10 év alatt 1293 kilogrammról 1679 kilogrammra emelkedett, ami 30 százalékos termelésbővülést jelent. Ezzel párhuzamosan a fejési átlag 26,1 kg-ról 33,4 kilogrammra nőtt.

Mindez annak a közgazdasági evidenciának a következménye, hogy a méretgazdaságosság előnyeit kihasználó tejtermelők képesek nagy volumenű, homogén alapanyaggal ellátni a feldolgozóipari nagyvállalatokat. Ugyanakkor a kisebb tejtermelőknek a helyi kisfeldolgozói és fogyasztói igények kielégítésében, a termékválaszték bővítésében, egyes réspiacok kiszolgálásában van, illetve lehet nagyobb szerepük.

Magyarországon 128 vállalkozás foglalkozik tejfeldolgozással, számuk csökkenő tendenciát mutat. A feldolgozóknak az élelemiszeripar bruttó termelési értékén belüli aránya ezzel párhuzamosan növekedett, és 2019-ben már 9,1 százalék volt. A piaci koncentráció jelentősnek mondható az ágazatban, ezt támasztja alá a CR 5 67 százalékos és a CR 10 87,5 százalékos értéke, vagyis viszonylag kis hányaduknál összpontosul a termelési érték jelentős része. A feldolgozóból mindösszesen 23 tartozik a közép-, illetve a nagyvállalatok körébe, de jellemző, hogy csak ebbe a két méretkategóriába tartozó üzemek voltak képesek pozitív üzemi, illetve adózás előtti eredményt produkálni.

A feldolgozók gyártóvonal-kapacitáskihasználtsága jelentősen elmarad a lehetőségektől. 2017-ben a pasztőröző berendezéseknél a cégek több mint fele esett a 40 százalék alatti kihasználtsági kategóriába, a savanyú tej és savanyú tejszínkészítményeket gyártó vonalak súlyozott átlagos kapacitáskihasználtsága 33,7 százalék volt. A vajgyártó vonalak súlyozott átlagos kapacitáskihasználtsága 37,8 százalék, a vajkrémgyártó vonalaké 21,4 százalék, összevonva a két gyártósort a súlyozott átlagos kapacitáskihasználtság 27,4 százalék volt.

A világ legnagyobb tejipari vállalatai közül több ma is szövetkezeti tulajdonban van. Magyarországon ezzel szemben a tejtermelők szervezettsége – bár erősödött az elmúlt években – még mindig elmarad az európai uniós szinttől. 2019-ben 11 elismert termelői csoport működött az ágazatban, amelyek együttesen 20 százalék feletti piaci részesedést képviseltek. A termelői csoportokat összefogó, elismert termelői szervezetek száma 4 volt. A tejfeldolgozásban – egy kivételével – nincs szövetkezeti tulajdon, a hazai tejtermékpálya szervezettsége pedig európai uniós viszonylatban gyenge.

A hazai tejpiacot sújtja, hogy a magyar tejgazdaság az elmúlt három évtizedben elveszítette belső piaca csaknem negyedét. Egy főre jutó éves tej- és tejtermékfogyasztásunk jelenleg az EU fejlett országaiénak csupán 55-60 százalékát teszi ki, ami tejegyenértékben kifejezve mintegy 170 liter/fő jelent. Ráadásul ezt a belső piacot is az indokoltnál nagyobb – és növekvő – arányban fedik le az import termékek.

A hazai import mennyiségi szerkezetében elsődlegesen a magasan, vagy magasabban feldolgozott termékek szerepelnek, ellentétben az exportunkkal. Tömegében az export nagyobb, de pénzértékben kevesebb az importnál. A behozatal értéke mintegy egyötödével magasabb a kivitel árbevételénél.

Magyarországon a nyerstej országos termelői ára – a mélypontot jelentő – 2016. év júniusában nem érte el a kilogrammonkénti 66 forintot. Napjainkra az átlagár növekvő tendenciájú és megközelíti a kilogrammonkénti 110 forintot. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a tej önköltsége jellemzően e szint körül alakul, látható, hogy az ágazat támogatás nélkül nem lenne nyereséges. Az eredményt az ágazat számára nyújtott, európai viszonylatban is kiemelkedő hazai tejágazati támogatás biztosítja. Az ágazatban az egy kilogramm tejre jutó összes támogatás mintegy 20 forintot tesz ki. Gondot okozhat azonban, hogy ennek a magas támogatási szintnek a fenntartása a 2023-tól kezdődő új KAP keretei közt bizonytalan.

Megéri a tejágazatba fektetni?

A nyerstej előállításának imént említett magyarországi önköltsége a nemzetközi versenytársainkhoz mérten akár 20-25 százalékkal is magasabb lehet. Ebben szerepet játszanak a különböző makrogazdasági tényezők is, mint az egyes adónemek, a hatósági és földbérleti díjak.

A tejtermelés gazdasági környezetéhez szorosan kapcsolódik a takarmányellátás és a földterület kérdése. Az elmúlt évtized jogszabályi és eljárási változásai ennek stabilitását jelentős mértékben befolyásolták, elbizonytalanodást okoztak a meghatározó termelők körében. Minden intézkedés, amely hatással van a földtulajdon, valamint a birtokolható/bérelhető összes földterület nagyságára, veszélyezteti a nagyobb létszámú tehenészetek működését és fejlődését. A tejtermelő tehenészetek esetében ugyanis egy tehénre legalább 1,2-1,5 hektár saját vagy bérelt takarmánytermőterület-szükséglettel kell számolni, vagyis ha ez nincs meg, akkor hosszabb távon, gazdasági szempontból nem fenntartható a tehenészet. A tömegtakarmány-igényt mindenképpen saját forrásból kell biztosítani! Ha egy tehenészeti telep tömegtakarmány-szükségletének kielégítése meghatározó részben rövidtávra bérelt földterületre alapozott, az nagymértékben növeli a fenntarthatóság kockázatát.

Segíthetik ugyanakkor az ágazat helyzetét azok a beruházási támogatások, amelyekkel innovatív tartási és takarmányozási technológiákat valósítanak meg, fejlesztik az energetikai hatékonyságot. A tejágazatban olyan újszerű termelési eljárások kifejlesztésére van szükség, amelyekkel a fajlagos jövedelemtartalom – és nem az egyoldalú fajlagos hozam –, számottevően növelhető a környezet károsodása nélkül.

A hazai tejtermelés ökonómiai elemzése kettősséget mutat. Egyes mutatók esetében nemzetközi összehasonlításban is jó kondíciókat láthatunk (például koncentrált telepek, fajlagos tejtermelés, szaktudás, genetikai potenciál) amelyek miatt versenytársainkhoz képest komparatív előnnyel rendelkezik, míg számos pontban (példáulegyes termelési és menedzsment mutatók esetében) nem történt érdemi előrelépés az elmúlt évtizedekben. A klímaváltozás negatív hatásai is komolyan éreztetik hatásukat, elsősorban a nyári aszály miatt bizonytalan hozamú szemes kukorica és szilázs miatt. Ezt a helyzetet tovább rontja a hosszú ideje tapasztalható forint árfolyamgyengülés, amely a jelentős mértékű import inputanyagokon keresztül drágítja a termelést.

Az ágazatot magas beruházási költségek jellemzik. Az EU környezetvédelmi, állategészségügyi és állatjólléti előírásainak való megfelelés nem termelő beruházásai többletköltségekkel terheli a tejtermelőket. Mindezek ellenére a jó termelési gyakorlatot követő tehenészetek megtalálják a számításukat a tejtermelésben. Példaként egy modellüzem tejtermelésének legfontosabb fajlagos naturális, ökonómiai jellemzőit említjük:

  • Fajlagos éves tejhozam: 12 500 kg/év (3,7 zsír, 3,25 fehérje százalék)
  • Termelési érték: 2 012 ezer Ft/tehén
  • Termelési költség: 1 602 ezer Ft/tehén
  • Nettó jövedelem: 410 ezer Ft/tehén
  • EBITDA margin: 27,26 százalék

Nehezebb helyzetben vagyunk, ha egy tejfeldolgozó legfontosabb naturális és ökonómiai jellemzőit akarjuk megjeleníteni. A magyar tejipari vállalatok 60-70 százalékánál mindössze 3-7 forint a literenként realizált jövedelem. Nem lehetetlen ugyanakkor, hogy egy speciális – réspiaci – terméket előállító, kisüzemi keretek között működő tejüzem akár 14 forint literenkénti jövedelmet realizáljon. Erre példaként egy ugyancsak jó színvonalon termelő, mintegy 620 ezer liter nyerstej feldolgozására képes tejfeldolgozó üzem főbb termelési- és technológiai mutatói közül a következőkre hívjuk fel a figyelmet:

  • 620 ezer liter nyerstej feldolgozása
  • 304 ezer kilogramm végtermék
  • Termelés megoszlása: (61 százalék folyadéktej és kakaó, 12 százalék túró, 14 százalék tejföl, 9 százalék joghurt és kefir, 4 százalék sajt, sajtkrém)
  • Termelési érték: 195 233 576 Ft
  • Közvetlen költségek: 173 318 628 Ft
  • Fedezeti összeg: 21 914 948 Ft
  • Általános költségek: 13 058 449 Ft
  • Nettó jövedelem: 8 856 499 Ft
  • Önköltség: 304 Ft/feldolgozott liter tej

Összességében azonban azt kell megállapítanunk, hogy Magyarországon a tejfeldolgozás a legkevésbé jövedelmező élelmiszeripari szakágazatok egyike. Exportképessége, munkatermelékenysége, technológiai színvonala, innovációs készsége nemzetközi összevetésben gyenge. A hazai piac méretéhez képest viszonylag nagyszámú, jelentős kapacitással rendelkező tejfeldolgozó működik. A gyártókapacitások kihasználtsága alacsony, különösen a pasztőröző, valamint a tej- és tejszíngyártó vonalak esetében. Az előállított tejtermékek jelentős része tömegtermék, nagy részben saját márkás. A feldolgozók közül kevesen képesek a réspiaci igények kielégítésére, a nagyobb hozzáadott érték realizálására. A legnagyobb 8 vállalkozás termelése lefedi a feldolgozás több mint háromnegyedét. A jelenlegi támogatási rendszerben azonban ezek a máshol kicsinek vagy közepesnek, Magyarországon viszont nagynak számító, nagyvállalatnak minősülő tejfeldolgozók a tevékenységük fejlesztéséhez nem részesülhettek uniós forrásból finanszírozott beruházási támogatásból.

Javasolt stratégiai lépések a tej termékpályán

Megítélésünk szerint továbbra is fő célkitűzésnek kell maradnia a hazai tejágazat versenyképességét hátráltató körülmények megszüntetésének, a termelési hatékonyság javításának, az ágazati innováció, valamint a termelői szerveződések és együttműködések erősítésének. A fejlesztési javaslat az alapanyagtermeléssel kapcsolatban a következő elemekben foglalható össze:

  • a tömegtakarmány-termelés minőségi színvonalának emelése, hiszen ez alapjaiban járul hozzá mind a környezetvédelmi, állategészségügyi és állatjólléti megfeleléshez, mind a genetikai potenciál kihasználásához;
  • az egy tehénre jutó laktációs termelés növelése a genomikai tenyészérték alkalmazásával, mesterséges termékenyítéssel, embrió-átültetés alkalmazásával;
  • genetikához igazodó, a tejzsír és -fehérje értékeket javító takarmányozás, valamint takarmányozással kapcsolatos technológiai fejlesztések;
  • az élelmiszeripari és mezőgazdasági melléktermékek takarmányozási célú hasznosításának elősegítése;
  • a pazarló energiafelhasználás megszüntetése;
  • a tartás- és fejéstechnológiák fejlesztése;
  • precíziós állattenyésztési technológiák bevezetése;
  • végtermék centrikus megközelítésben a nagyobb tejfehérje- és tejzsírtermelésre alkalmas fajták, illetve szelekciók alkalmazása;
  • az állategészségügyi szempontok előtérbe helyezése;
  • a trágya magasan hozzáadott értékű termékként történő feldolgozása.

Megítélésünk szerint Magyarországon a tejfeldolgozó szakágazatot kell kiemelten fejleszteni. Ez kulcskérdés a hazai tejágazat versenyképessége szempontjából. A fejlesztések részben létesítő, részben bővítő és korszerűsítő jelleggel kell, hogy megvalósuljanak. Ehhez elengedhetetlen a nemzeti és uniós támogatások igénybevétele. Ezt a most kidolgozás alatt lévő stratégiai tervekbe és a meghirdetésre kerülő pályázatokba is be kell építeni. A versenyképes tejfeldolgozó szakágazatért kiemelten kell kezelni a fajlagos energia, víz- és élőmunka-felhasználás csökkentését célzó műszaki/technológiai megoldások beépítését, mind a létesítő, mind a korszerűsítő beruházások viszonylatában, mindamellett, hogy új, a jelenleginél szélesebb, korszerűbb termékpalettával kell megjelenni a hazai és export piacokon. A fejlesztési javaslat a feldolgozással kapcsolatban a következő elemekben foglalható össze:

  • a magyar tejfeldolgozás termékszerkezetének fejlesztése, különös figyelemmel a joghurtok, sajtok portfólióra;
  • a nagyobb üzemeknél a hazai tömegszükséglet minél nagyobb kielégítése érdekében indokolt a termékfejlesztés;
  • a kisebb tejfeldolgozók esetében támogatandók a lokális igényeket kielégítő tejtermékek gyártása, beleértve ebbe a kézműves termékeket is;
  • a közvetlen értékesítés újszerű formáinak fejlesztése;
  • sajtérlelő, sajttároló kapacitások kialakításának fejlesztése;
  • a hazai tejipar csomagoló alapanyaggal történő ellátásának fejlesztése.

Különösen a feldolgozás fejlesztése esetében kell figyelemmel lenni arra, hogy az előttünk álló időszak jelentős támogatásai a beruházási kedvet növelik, a kockázatot felismerő képességet viszont csökkentik. Az átgondolatlan beruházások miatt előfordulhat, hogy nagy lesz a kapacitásunk, de a termékeknek nem lesz meg a piaca. Az állami támogatáselbírálási rendszerben koncentrálni kell e kockázat kiszűrésére. A támogatások esetében hatékonysági indikátorok meghatározása, és számonkérése, valamint a kormányzati ágazati fejlesztési programokban kapacitáskorlátok alkalmazása célszerű.

Forrás: OTP Agrár

Cikk megosztása: